Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az EU balkáni kísérletének tanulságai
Az EU túlságosan is magára összpontosít, azért elveszti befolyását a konfliktus sújtotta periférián, így elsősorban Balkánon – állapítja meg Ivan Krasztev, a szófiai Liberális Stratégiai Központ igazgatója, a bécsi Humántudományi Intézet vezető kutatója. Úgy látja, hogy következésképpen már jó ideje esik szét a perem, ám most a háború miatt fel kell tenni egy-két kardinális kérdést a földrész eltelt 30 évéről. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
Ha az új EU-tagokat vesszük, számukra bizonyosan az unió keleti bővítése volt az elmúlt időszak legfontosabb fejleménye. A Balkánon viszont a háborúk és kommunista rendszerek összeomlása után kialakuló vad etnikai nacionalizmus, a demokratizálódással együtt jelentkező erőszakos viszályok, etnikai tisztogatások jelentik a kulcsmomentumot.
Mindebből viszont az következik – hangsúlyozza a politológus -, hogy Brüsszel nem képes megbirkózni az ukrán válsággal, ha nem tudja levonni a megfelelő tanulságokat a „balkáni kísérletből”. Itt három kritikus leckét kell figyelembe venni:
1. Az európai integráció át tud alakítani államokat, de nem alkalmas arra, hogy államokat hozzon létre. Az EU arra szolgál, hogy meghaladja a 19. század nemzetállamait. Csakhogy a periférián működő nemzetállamokat kellett teremteni, és itt Brüsszel kudarcot vallott. A mostani szerb-koszovói határvillongás arra utal, hogy az Európa által hátrahagyott „befagyott megoldások” könnyen új viszályokat idézhetnek elő.
2. A korábbi kommunista szövetségi országok feloszlása hosszú és zavaros konfliktusokat eredményezett. Az egyik nagy veszély az így kialakult államok számára az elnéptelenedés. Bosznia a háború és az azt követő recesszió folytán elvesztette lakossága 40 %-át.
3. Abban a pillanatban, hogy véget érnek a harcok, a kontinens elveszti érdeklődését a periféria iránt. Az újjáépítés nem termel ki hősöket, nem vált ki erős érzelmeket.
Foreign Affairs
Az orosz invázió után Kína még jó ideig meg volt zavarodva, hogy mitévő is legyen, mert az apparátus nem tudta, mit jelent Hszi Csin-ping elnöknek az a kijelentése, hogy korlátlan az Oroszországgal fennálló partnerség, ám azóta Peking már stratégiát váltott és támadásba ment át. Így látja a helyzetet Bonny Lin és Jude Blanchette, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának két vezető Kína-szakértője.
A kínai vezetés számára természetesen az volna a legjobb, ha Moszkva kerekedne felül a háborúban, de az sem rossz, ha az USA és Európa jórészt hadfelszerelés nélkül maradna, mivel mindent Ukrajnának ad. Közben örömmel figyeli, hogy a gazdasági nehézségek miatt széteshet a nyugati egység. Ugyanakkor a „globális délen” nem csökkent Kína támogatottsága.
De a következtetés így is az, hogy a külső környezet veszélyesebbé vált a kínai törekvések szempontjából. Peking szerint mélyül a szakadék a nyugati demokráciák és a nem demokratikus kormányok között, utóbbiba beleértve Oroszországot és Kínát is. Az aggály az, hogy az Egyesült Államok szövetségeket köt a kínaiak feltartóztatására. És hogy az erősödő nemzetközi támogatás meghiúsítja az újraegyesítési terveket Tajvannal.
Az eredmény az, hogy az ázsiai nagyhatalom az eddiginél sokkal harciasabban igyekszik majd érvényesíteni az érdekeit és igyekszik megkerülni a Washington által kézben tartott nemzetközi diplomáciai ellenőrző pontokat.
Ehhez a keretet az új „globális biztonsági kezdeményezés” adja, amely jelzi, hogy Hszi próbálja aláásni a nemzetközi bizalmat az ügyben: képes-e még Amerika szavatolni a stabilitást a világban. Ezzel párhuzamosan azon van, hogy bizonyítsa: Kína biztos és kiszámítható erő. Viszont egyértelmű, hogy fennmarad az orosz-kínai stratégiai szövetség. Peking egyértelmű összefüggést lát a NATO növekvő európai jelenléte, illetve az USA által szorgalmazott új biztonsági partnerség között az Indiai-Csendes-óceáni térségben.
Ennek megfelelően a kínaiak villámgyorsan új együttműködési megállapodásokat kötnek főleg a „globális délen”, ami azért is kell nekik, hogy adott esetben ki tudják védeni a szankciókat, és hogy ne maradjanak magukra nehéz időkben. Ezzel párhuzamosan fokozott hangsúlyt helyeznek a Brics-közösségre, tehát Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika összefogására. Mindenképpen érdekes lesz látni, mennyire lesz képes fokozni a kooperációt Kína, Oroszország és Irán.
Az új kínai gondolkodásmódnak lényeges eleme a katonai erő, mivel Peking abból indul ki, hogy semmi megértést nem várhat a Nyugattól a maga biztonsági érdekei ügyében. És mivel a diplomácia nem hatékony, elszántsága bizonyítására szüksége lehet a fegyveres erőkre. Főleg Tajvan kapcsán. Ezért érkeznek igen éles figyelmeztetések a Pelosi-látogatás miatt.
Hiba volna lesöpörni az asztalról a kínai jelzéseket, mert könnyen beüthet egy hatalmas viszály. Viszont a pekingi tervek könnyen dugába dőlhetnek, mivel az országban minden Hszitől függ, és az ő óriási hatalomvágya, drámai túlterpeszkedése megfúrhatja az egész nagy stratégiát. Visszaüthet ugyanis, hogy egyre agresszívabb a szomszédokkal szemben, és emiatt jelentősen csökkenhet az együttműködés hajlandóság Kínával.
Következő cikk: A nemzetközi vezérürü
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >