Elhatárolódunk

Név: Francisco, írta: 2011. szeptember 27. 20:30:00

Tisztelt Bódis Gábor!

Kedvesnek nem mondható soraid az ?állami sajtó? útján magam is megkaptam. Elolvastam. Majd újra elolvastam, és még akkor sem hittem el, hogy ezt te írtad. Leveled sajnos, Téged minősít. Kapkodva írhattad.
Ha nyomtatott Magyar Szóban nem jelenik meg leveled, nem is reagálnék rá. De így megteszem. Elvégre az olvasók, és még édesanyám is, megérdemlik. Feladtad legfontosabb újságírói hitvallásod, az annyit hangoztatott szabadelvűséget. Többes számba beszélsz, holmiféle vajdasági magyar értelmiség lejáratásáról, amiről én nem tudok. Én nem több emberrel foglalkoztam, csak eggyel, és őt sem bántottam, csak feltettem néhány kellemetlennek tűnő kérdést. Stílusom alpárinak nevezted, valószínűleg ez a Te értékrendedben így is van, de engedd meg nekem, hogy ezzel én ne egyezzek.
Tetteimet zavarosnak minősíted, soraimat gyűlölködőnek. Jó, hogy nem zársz azonnal pszichiátriára, azon belül is zárt osztályra. Csak érveket nem hozol fel. Pedig, inkább azokat kellene keresni. Én se nem gyűlölködök, és elmém még mindig tisztának vélem. De kedvedért, akár elmehetek az orvoshoz is. Melyiket ajánlod?
Naplós múltunk ezek szerint véget ért. Magad írtad, az egyik vezércikkedben, idézlek szabadon, hogy ?nem az a legény, aki a lapot írja, hanem aki eladja.? Ezt még így utólag is elismerted nekem. De nem értem a megjegyzésed, hogy eddig is csak KÍMÉLETBŐL jelentettétek meg tőlem, a Rikkancs ISMÉT jelenti c. írásokat? Nem kellett volna. Nincs nekem szükségem kíméletre. Én a Naplót magaménak éreztem az első pillanattól, az első megjelent számtól, a SZABADELVŰSÉGÉT is, és a ?véletlen? ezért is hozott össze bennünket anno. Az első élő újság alkalmával, amit a ?falunkban? tartottatok. Gondolod, valaha is kezembe vettem volna a lapot, ha a szellemiségével nem egyezem? Vittem volna vásárra bőrömet a legrázósabb időkben?
Becsén, egy hasonló összejövetelen, valamikor ősszel, már én éreztem magam kellemetlenül, amikor az olvasók azzal indították mondanivalójukat, hogy ők a Naplót, a Rikkancs jelenti, olvasásával kezdik, amíg én a színházteremben szorgoskodtam. Néhányan szintén kellemetlenül feszengtetek a színpadon.
Megsúgom neked, Gábor, Árpád nélkül soha nem lett volna Napló. Remélem ezt magad is sejted. Az is lehetséges, hogy nélkülem se lett volna olyan sokáig Napló, és főleg a ?reklám?, amit én adtam neki. Csokornyakkendőben vezércikkeket írni a Te dolgod maradt. Jókat is írtál. Szerettem olvasni. De ez a leveled? Ennyire vitted volna az elmúlt húsz évben?
Azt is megértem, hogy a Napló online változata nem akarta lehozni az írást egy évvel ezelőtt, amikor azt felajánlottam. Hisz a régi kapcsolatok köteleznek. Még ha a szabadelvűség eszméje a tét, akkor is. Ugyan így reagáltál a Druszámhoz írt nyílt levelemmel kapcsolatosan is, a kettős állampolgárságról és a népszavazásról lévén szó. Akkor azt mondtad, ?belpolitikával nem foglalkozunk.?(Mármint anyaországi belpolitikával. Még ezt is megértettem, hisz kellemetlen lett volna a pozíciódra?) Nem azt mondtad, hogy az írás nem jó.
Ha nem ismernélek egy kicsit, leveled kapcsán azt hinném, valamilyen cenzor szólalt meg az ötvenes évek vége felé, amikor valaki rossz fát tett a tűzre és azt jól meg kellett büntetni.
Hozzád képest Árpád úriember módján viselkedett, mert ő is írt nekem egy levelet. Korrekt módon kijelentette, hogy ha már választana kell, akkor ő nem engem választ. Érthető és emberi. Semmi kifogásom nincs ellene. Továbbra is tisztelem. De Neked sok jó írást kell még megírnod, hogy az én tiszteletemet újra kivívd.

Szeretettel

Sáfrány Ferenc

P.S. Ha ezt a választ a hozzászólások rovatból is leveszitek, lelketek rajta, és a szabadelvűség főleg elszáll. Talán nem is létezett?