Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Perverz politikai turizmus Zrt.
Szerbhorváth György
A kérdésünk: miért vittek külhoni középiskolásokat a Békemenetre? Ez lett volna a pesti attrakció? Szerbhorváth György blogja (Paraméter):
Az elmúlt napokban az ellenzékiek egy részét az tartotta lázban, hogy a debreceni város- és vállalatvezetők vajon milyen pénzből sütették a hasukat Floridában, ahová úgymond egy hőszolgáltatással kapcsolatos konferenciára utaztak, mert hát ott a nap elég hőt sugároz, nyilván azt studírozták. Állítólag saját pénzükön, az igazság úgyse derül ki sosem – az egyik verzió szerint maguk fizettek másfél millát, mert nekik ez minden pénzt megér a ködös novemberben, a másik verzió szerint mégis utólag számlázzák ki nekik a költségeket, a harmadik szerint meg – ezt is megéljük majd – ez a Florida nem is az a Florida, hanem egy fogadóiroda a szomszéd faluban, ahol két fröccsöt ittak meg mind a tizenöten, a kókuszpálmák pedig csak a helyi csehó tapétáin álltak, ami még a Kádár-kori dizájn lényege volt, innen a véletlen egybeesés és a félreértések sorozata.
De ma már az effajta botrány nem is botrány, ez a huszonpár millió forint úgyis csak csepp lenne a Florida-parti óceánban ott, ahol Felcsút polgármestere két-három év alatt kalapál össze magának 7-8 milliárd forintot, ha már az Úristen megadta neki a lehetőséget, hogy Orbán kormányfő a jóbarátja. Hogy még fajsúlyosabb ügyekkel most ne is foglalkozzunk.
De ennél van szörnyűbb is, van még lejjebb. Mert ez idáig csak a pénzről, a korrupcióról szól, a közpénzek elveréséről és saját zsebbe tevéséről. De a pénz mégiscsak pénz, a pénz nem boldogít, mondják (haha), pénzzel nem lehet mindent megoldani (nem-e). Mert amit a minap hallottam, az már arról szól, hogy a hatalomnak semmi sem szent, a gyerekek sem.
Azt már megszokhattuk, nem 2010 óta látjuk, hogy a magyarországi politikai erők a határon túli magyarokat is felhasználják saját céljaik érdekében, és amikor arról dumálnak, hogy segíteni kell őket, akkor valójában csak a saját érdekeiket nézik stb. A lüke HTM politikusok ezt persze meg is engedik, hisz az érdekeik részben közösek, vagyis ők is hatalomra akarnak jutni, illetve ottmaradni. És azon sem csodálkozunk, hogy a világ e fertályán a kiskorúak agymosása is igen korán megkezdődik, hisz ők lesznek majd az új szavazók – a lelkeket időben le kell halászni. Ezért van ez a rengeteg táboroztatás, a gyerekek ide-oda utaztatása: a magyarországiakat Erdélybe viszik, hogy lássák, hol lakik a magyarok úristene, hol éldegélnek az igazi magyarok, a külhoni gyerkőcöket meg a parlamentbe hozzák a Szent Koronát nézegetni, mert Hungária, az király(ság). De olyanról eddig nem hallottam, hogy külhoni magyar diákokat a Békemenetre szállítottak volna, vagyis magyar (bel)politikai rendezvényre, tüntetésre.
Mert ezt mesélik. Hogy egy vajdasági magyar középiskola diákjai indultak el budapesti kirándulásra, de aztán jött a direktíva, hogy ha már Pesten vannak október 23-án, lesznek szívesek a Békemenetet erősíteni, nem azért száll be a magyar állam az utaztatásukba, osztogat ilyen-olyan ösztöndíjakat, hogy hálátlanok maradjanak, és ne fejezzék ki őszinte köszönetüket a kormányzat iránt, ne támogatnák a nyugati támadásokkal szemben e drága hazát. Azt persze lehetetlen kinyomozni, hogyan is történt az egész, végül is az egész annyira undorító politikai pornográfia, sőt, politikai pedofília, hogy elhinni se merjük – de nem csodálkoznánk, ha igaz lenne a sztori. (És miért ne lenne az, ilyesmit senki se talál ki és terjesztget csak úgy, jókedvében.) Ám a debreceni esetre nyugodtan legyinthetünk, az épp semmi emehhez képest, mert a békemenetes utaztatásra ugyan lehet azt mondani, hogy nem is a Fideszt, a kormányt támogatták, hanem az országot, ráadásul mint civilek, de hát tudjuk jól, láthattuk, miről van szó, nem itt fogjuk ezt ragozni és bizonyítgatni.
Ugyanakkor, ha igaz a sztori, és tudjuk, hogy a vajdasági magyar középiskoláknak társalapítója az ottani Magyar Nemzeti Tanács is, hát minimum az ő felelősségük is fölmerül, nem csak az igazgatóé, a tanároké, vagy azoké, akik így zsarolták meg az utazókat: mehettek Pestre, de nem a Váci utcán fogtok flangálni, hanem majd szépen gyalogoltok a tömeggel. Felvonultok, mint május elsején (arra ti úgysem emlékezhettek már, itt van hát a Békemenet).
A gyerekek politikai célokra való kihasználása ma már elvileg nem pusztán amolyan elítélendő dolog, morális értelemben vett bűn, hanem bűncselekmény is. Mert egy gyereknek nem az a dolga, hogy pártpolitikai rendezvényeken szavaljon, énekeljen, meneteljen, mint az átkosban, hanem hogy tanuljon meg játsszon. De hát itt újra a régi idők szelei folynak, amikre még mi nagyon jól emlékszünk, én ugyebár a régi, szép nagy Jugoszláviából. Amikor non-stop valami titóista jugó ünnepen virultunk a piros kendőben, a vöröscsillagos kék sapkában: hol a stafétát hordtuk, hol a falunk felszabadulásának napját ünnepeltük, hol a hadseregét, hol május 1-et (bár azt a legkevésbé, hisz az mégis egy normális munkásünnep lenne), és sorolhatnám. És az osztálykirándulások is azokhoz az emlékhelyekhez igazodtak, amelyek a dicső jugoszláv partizántettekről szóltak: a bolmáni csata, az uzsicei köztársaság, Sutjeska, Neretva, a Fruska Gora-i sírok. Persze az agyakat nem sikerült teljesen átmosni: pár év múlva Boszniában végül a horvátok, a szerbek és a bosnyákok is előszeretettel robbantgatták fel azokat a szobrokat, emlékműveket, amelyeket a partizánoknak emeltek.
A gyerekekkel való manipuláció meg gyakran visszaüt, ezt azért tudhatnák a politikusok és a tanárok is. A gimnazistáknak ugyanis már vannak saját, értelmes gondolatai, és habár úgy tűnik, egész nap számítógépeznek és a mobiljukat bözögélik, Békemenetekkel úgyse lehet őket átvágni. És ugyan a szakirodalom ma arról szól, hogy a politika iránt érdeklődő fiatalok (ugyebár, ez mégiscsak a kisebbik része e populációnak) alapvetően nem is a szüleik, az idősebbek ellen lázad, hanem pl. a szélsőjobboldali fiatalok a saját generációjukban megtalálható, szerintük csak a fogyasztásnak élő társaik ellen, ez a kocka is mindig pörög. Úgyhogy lesz itt még lázadás. Ha a közeljövőben generációs nem is, hát majd éhséglázadás.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >