2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Húsvét után feudumok nélkül

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Húsvét után feudumok nélkül
Út a Paradicsomba (yardieLion illusztrációja)

Ha sok nem is, egy dolog mégis kiderült a Szerb Haladó Párt elnökségi ülése után. Illetve kettő. Aleksandar Vučić leendő miniszterelnöki minősítésben sem változtat modorán és a nyilvánosság iránti titokzatoskodási taktikáján, illetve, hogy ez a szombat nem lett D-nap, a nagy csinnadrattával beharangozott, a sajtó által fölturbózott ülés után sem tudunk sokkal többet arról a kormányról, amely megmenti Szerbiát. Lehet tehát tovább várakozni feszülten és reménykedni, hinni, hogy a Megváltó letekint ránk és megáldja népét.

Azt azonban már sejteni lehet, hogy ez az égi áldás az idén egybeeső minden itteni húsvét utáni csütörtökön vagy pénteken, április 24-én vagy 25-én száll ránk egy vadonatúj kormány képében. A jelek szerint nem álmunkban, hanem a köztársasági parlamentben. Annak rendje és módja szerint eskütétel formájában. Hogy kik teszik le az esküt, azt még nem tudjuk. Csak azt, ki fogja vezetni a 18 tanítványt. Esetleg eggyel-kettővel kevesebbet, de az új kabinet legfeljebb 19 tagú lehet. Ez egy kicsit arra enged következtetni, hogy Vučič csak tudja, milyen tárcákat akar létrehozni, sőt arról is lehetnek elképzelései, kivel, de ezt a 3 hetet már kibírjuk. Egyébként is, egy komoly kormányalakításnak meg kell adni a módját. A mód pedig azt követeli, hogy előbb tárgyalásokat folytasson a kiszemelt koalíciós partnerekkel. Igaz, előtte nem ártana, ha az államfő megbízná a kormányalakítással, azt megelőzően pedig nem ártana, ha a parlament megtartaná alakuló ülését, de ilyen apróságokra már nem nézhet az, akinek sietős a dolga. Szerbiának pedig nagyon az. Ezért már hétfőn megkezdődnek a tárgyalások azokkal a pártokkal, amelyek bekerültek a törvényhozásba. Elsőként a vajdasági magyarok egyetlen parlamenti pártjának az elnökével, Pásztor Istvánnal. Egy napra rá Ivica Dačićtyal, a szocialisták vezetőjével, papírforma szerint jelenlegi főnökével osztja meg gondolatait arról, hogyan, milyen eszközökkel és tempóban vezeti Szerbiát az Ígéret földjére. Bár kiemelte, hogy nem ígérhet tejjel, mézzel folyó Kánaánt. Ami az eszközöket illeti, ezekből néhányat megemlített. Azt mondta, rendszerbeli reformok. Amin - szavai szerint - azt kell érteni, hogy olyan politikát folytat(nak), amely jó lesz a fiatal nemzedékeknek, de ront a haladó párt esélyein egy következő választáson. Aki azt hiszi, távol vagyunk tőle, hiszen még egy hónapja sincs, hogy voksoltunk, csak gondoljon az ismét sokat emlegetett esetleges rendkívüli vajdasági parlamenti vagy a 2 év múlva esedékes helyhatósági, illetve a 3 év múlva időszerű elnökválasztásra.

Térjünk vissza a reformokhoz. A kampányban annyit emlegetett változások 3 szakaszból állnak. Az elsőben júliusig meghozzák az összes idevágó törvényt (munka-, csődeljárási-, magánosítási- stb.) A másodikban rendezik az átalakulóban levő vállalatok helyzetét. Ami azt jelenti, hogy befektetőket keresnek. Persze elbocsátásokkal is számolni kell. Különösen a közvállalatokban, amelyek rendbetétele a 3. szakaszban következik be. Itt várható a legnagyobb méretű privatizáció és a legnagyobb elbocsátási hullám. De egyetlen szorgosan dolgozó ember sem kap fölmondást – ígéri a leendő kormányfő. A gazdaságban a hangsúlyt a magánszektorra teszik. Ahogy fogalmazott: agresszíven.

A pénzt minderre takarékossággal és természetesen kölcsönökkel teremtik elő. Takarékoskodni pedig csakis a költségvetés kiadási oldalán lehet. Ő ugyan a közvállalatokban felvett napidíjakat emlegette, de nem kell túlságosan nagy képzelőerő ahhoz, hogy az ember a legnagyobb költségvetési terhet jelentő közalkalmazotti bérekre, na meg a nyugdíjakra gondoljon. Nem muszáj csökkenteni, elég ha befagyasztják őket. Majd az infláció megteszi a magáét. Bár a nyugdíjakról szólva  mondta azt is, mindent megtesznek azért, hogy ne legyenek kisebbek. Kölcsönre pedig a Világbanktól számítanak. Egyébként többé nem tehet senki azt, ami éppen eszébe jut. „Minden miniszter dolgába bele fogok avatkozni, többé nem lehetnek feudumok a kormányban, szavatolom, hogy túlléptünk a feudális rendszeren.” – ígérte. Hogy mindebből mi valósul meg, csupán egy emberen múlik. Rajta.

2014. április 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább