2024. május 24. péntek
Ma Eszter, Eliza, Vanessza névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ünneplés

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Ünneplés
Teo (MississippiBullet illusztrációja)

Bizonyára sok minden lefolyt azóta a Dunán és a Száván abból, ami a torkokon folyt le péntek este, miután a szerbiai férfi kosárlabda válogatott kiharcolta a világbajnoki döntőbe kerülést a francia fiúk ellen. Meg a bérces Balkán egyéb folyóin. Mert ünnepelte ezt a győzelmet Belgrád, Újvidék, Kragujevac, Raška, Banja Luka, Sutomore, Bar, Podgorica, Herceg Novi… Tehát egyesült a nemzet apraja-nagyja egy nagy örömmámorban, hiszen azok, akik ebből a nemzetből valók, a világbajnoki címért küzdhetnek a kosárlabda nem is olyan régen még verhetetlennek tartott királyaival, az amerikaiakkal. Ami már egy jó ideje nem axióma, mármint az amerikaiak verhetetlensége, de azért az NBA az NBA, még ha a Dream Team néha el is szunyókál.

De térjünk vissza arra az össznépi ünnepélyre, amely ilyen estekben, mint ez a pénteki, elárasztja a szerbiai, de nem csak a szerbiai tereket, városokat. Nem egy itteni sajátosságról van szó, hiszen a sportgyőzelmeket a világon mindenhol megünneplik. Igaz jobbára a döntőben aratott diadal szokott ekkora eufóriát kiváltani, de meg kell vallani, hogy ez az elődöntő – itt Szerbiában – felért egy finálés győzelemmel. Ennek viszont bizonyára vannak okai. Merthogy itt nem egy ember személyes triumfusáról van, volt szó, hanem az országos válogatottéról. Ami ugye azt sugallja, hogy van még ebben a nemzetben erő, kitartás, akarat, megbirkózik a legnagyobb nehézségekkel is, szemébe nevet és lepipálja a legjobbakat – ha ezt a fejébe veszi. Ki az ördög gondol egy ilyen éjszakán arra, hogy ugyanezen a pénteken a politikai ütőhír mindegyik – hm –szinte mindegyik médiumban az volt, hogy a Gazdasági Szociális Tanács nem tudott megállapodni az új minimális órabérben. Hogy a szakszervezetek szerint annak legalább 137 dinár 90 parának kellene lennie, míg a munkáltatók szerint nem lehet változtatni az eddigi 115 dináros órabéren. Mert a gazdaság máris túlterhelt. Mert az idén minden bizonnyal tovább csökken a társadalmi össztermék. Mert egy estleges emelés csakis az állami foglalkoztatottaknak kedvezne, a magánszféra irányítói további elbocsátásokhoz folyamodnának, ami egyáltalán nem segítene az elszegényedett rétegen. Azon, amely a nagy többséget képezi az országban. Kinek jut eszébe egy ilyen mámoros éjszakán, hogy a munkaügyi miniszter, ugyanaz, aki a korábbi kormányban tárca nélkül a koszovói ügyek rendezésével volt megbízva, tehát, hogy a Munkaügyi, Foglalkoztatási, Harcos és Szociálisügyi Miniszter néhány órával korábban kijelentette: „Az állam meghallgatta mindkét felet, tovább kell dolgozni és közös nevezőre kell jutni. Nyilvánvaló, hogy mindkét fél nem lehet elégedett, de itt az állam szerepe ebben a párbeszédben. Igyekszünk fenntartható megoldást találni.” Aztán azt próbálta megmagyarázni, hogy a legkisebb órabér nem ugyanaz, mint a minimálbér. A minimálbérnek – mondta – semmi köze a legalacsonyabb órabérhez. A minimálbér ugyanis – szavai szerint – higgyünk neki, miniszter; tehát a minimálbér szociális kategória, amellyel a legszegényebbeket védik. Azért, hogy ne kapjanak az előírtnál kisebb fizetést. A minimális órabér viszont gazdasági kategória. Ami magyarra fordítva, ugye, azt jelentheti, hogy meg van szabva, de nem érinti a szegényeket. És a munkanélküliek hada? Aztán megszólalt az egyik szakszervezeti vezető is, aki azt mondta, csupán ők érkeztek tárgyilagosan felkészülve, konkrét javaslattal a Gazdasági Szociális Tanács ülésére. A másik fél csak mellébeszélt. Az általuk elvégzett számításokat még a pénzügyek legújabb irányítója sem vonta kétségbe. De arra kérte őket, folytassák az egyeztetést. Egyébként a munkaügyi miniszter és a szakszervezeti vezető egyaránt az új munkatörvény azonos szakaszára is hivatkozott. Az egyik szerint, a miniszter véleménye szerint, két különböző tényezőről van szó, a szakszervezeti vezető pedig azt állítja, az új törvény összemossa a kettőt.

Csak azt nem tudom, mit szólnak mindehhez azok, aki ebben az ügyben nagyon is érintettek. Akik, amikor a mindennapi betevőn gondolkodnak, akkor legtöbbször a krumpli meg a burgonya között választanak. Nem hiszem, hogy a kosarazók ragyogó győzelme után szombaton nagyobb kanállal ettek. Akiknek egyébként szívből gratulálni kell az akarásért, kitartásért, tudásért.

2014. szeptember 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Izraelnek mégis van terve a civilek megvédésere

A Wall Street Journal vezércikke szerint Izrael megcsinálta, amire Biden egyáltalán nem számított: a Rafahnál összegyűlt >

Tovább

Nagy sikert érnek el a szélsőjobbosok a közelgő választáson?

Minél gyengébb a liberális közmegegyezés egy országban, annál veszélyesebb a jobboldal. És ha egy ilyen párt >

Tovább

Putyin a Balkán kis Oroszországává változtatja Szerbiát

Együttműködik Vučićtyal, közösen terjesztenek dezinformációkat, illetve hajtanak végre a világhálón számítógépes támadásokat a térség olyan államai >

Tovább

A téboly felé tartva

„Azt hiszik, hogy kontrollálni tudják. De nem tudják!” – minősítette 2015 őszén egy barátom a menekültválság >

Tovább

The Wall Street Journal: Az NBB szégyent hozott önmagára

Joe Biden elnöknek teljesen igaza volt, amikor gyalázatosnak minősítette, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság kezdeményezte mind >

Tovább

Európában menetelnek a nacionalisták, a balkáni államok nem érettek a belépésre, és az Unió sem alkalmas a bővítésre

Nem sok jót ígér a nacionalisták sikere Észak-Macedóniában. Merthogy kiélezhetik a viszályt a lakosság egynegyedét kitevő >

Tovább

Az elnök halála és hatalmi harc

Igen kockázatos hatalmi harcot indít be az iráni elnök halála a klérus és a hadsereg között, >

Tovább

Meg kell tanulni az 1939-es leckét Putyin megfékezésében

Az észt kormányfő a The Timesban arra szólította fel a NATO-szövetségeseket, hogy vállalják: a következő három >

Tovább

Magyar sorshúzás

Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >

Tovább

Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?

Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >

Tovább

Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?

A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >

Tovább

A 24. órában

A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >

Tovább