2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Meseország kitalált ünnepe

„Szombaton az ír melegekkel és nem a magyar katolikusokkal kötött szövetséget az Isten.“ Csehszlovák Kém (Slovensko, do toho!):

Úgy néz ki, hiába imádkozott a Magyar Pride népe a Hángérien Vúdsztákkon, a jóistenke nem velük, hanem a melegtörvényt megszavazó írekkel kötött szombaton szövetséget. Persze, megértjük a jóistenkét, aki a jókedvű és nyitott adakozót szereti, hogy nem talált semmilyen szeretnivalót Csíksomlyón. Mert hát a NER intézménye hiába szervezte le a szokásos pünkösdi vallási bulikát és az énekeljük el együtt újra a székelyhimnusz után a magyarhimnusz karaoke-showt a 2014-es hatuma szavazatok 95 százalékáért. Felvonult mindenki, Áder János köztársasági elnöktől Szász Jenő NSKI igazgatóig, ott sündörgött a szabad ég alatt, némi isteni alamizsnáért és megerősítésért, de a Főnök csak kapja a pofonokat.

Áder János írta: „az esemény, a hűségről szólt ez a szentbeszéd, amit mindannyian megszívlelhetünk. A hit hűségéről, a szülőföldhöz és a nemzethez tartozás hűségéről, és az anyanyelv megtartásának hűségéről”. Nem János, nem erről szólt, hanem arról, hogy megint megmutogattátok magatokat egy párhuzamos valóságban. És arról, hogy el kellett menni Romániába kampányolni kicsit a fideszes szavazatok megtartása miatt. Nem tudtok kihagyni egyetlen alkalmat sem, hogy a magyarság és a nemzet nevében, a fideszes szavazók felé forduljatok.

Ezt a rituálét azok, akik nem magyarságteljesítményük, hanem szerzett tudásuk és szorgalmuk alapján dolgoznak és élnek meg, meglehetősen csodálkozó tekintettel nézhetik, ilyen még van? Kezdjük azzal, hogy minden újság megírta: „több százezren a csíksomlyói búcsún”. Imádom ezt az önmegerősítő kampányt, ami a részvétellel kapcsolatos. A székely vicceknél már csak az viccesebb, ha a székely ember számol. Volt már erre példa: Autonómia az új pina, avagy kudarcba fulladt a Nagy Nemzeti Kígyózás alkalmával is csak úgy repkedtek a számok, aztán kiderült, sokkal kevesebben voltatok, mint azt a székely propagandisták mondták.

És a googlemaps most sem hazudik. Az eseményről kijött fotók alapján, nagy jóindulattal körberajzoltam a rendezvényen részt vevő tömeg helyét, így jött ki 45 ezer négyzetméter. Legyen mondjuk az átlagos sűrűség egy ember négyzetméterenként, ez akkor is csak 45 ezer fős tömeget jelent és nem sok százezret. De a fotókon tisztán látszik, hogy kényelmesen el lehetett sétálni az emberek között, az erdő irányában üres sávok és nagyobb foltok is látszottak, igazán sűrű tömeg, csak az oltár előtt látszódott. Becslésem szerint a 2015-ös csíksomlyói rendezvényen, a korábbi évekhez képest jóval kevesebben, talán 30 ezren ha lehettek. Ellentétben az MTI által kiadott „több százezres” becslésével.

De mi fán terem ez a búcsú

Furcsa ez a székely számmisztika, de ez a párhuzamos valóság nagyon illik a búcsú eredetmondájához, az ún. „Hargitai csatához” is, amelyről – újabb furcsaság! - csakis a csíksomlyói búcsúval kapcsolatban esik szó. Ezen kívül sem történelmi munka, sem elsődleges forrás nem igazolja vagy beszéli el a székelyföldi katolikusok állítólagos nagy csatáját az unitáriusok ellen. Aki nem tudná: a hivatalos kánon szerint a búcsú a katolikus székelyek protestánsok felett aratott győzelméről szól. A búcsú eredettörténetét már az 1930-as években kritika tárgyává tették és vagy fél tucat történész arra a következtetésre jutott: a „hargitai csatáról” szóló történetnek nincs igazolható valóságalapja.

Tehát, ami biztos: Az állítólag 1567-ben lezajlott „hargitai csatáról” szóló szöveg, egy 1780-ban keletkezett Cserei Farkas feljegyzés alapján készült, első publikált változata Jordányszky Elek 1836-ban megjelent könyvében található, ezen keresztül vált a szöveg ismertté és elterjedté. A 19. és 20. század során további számos idézés és megemlítés tartotta a köztudatban a meg nem történt eseményt, ezek majd mindegyike egymástól eltért, pontatlan volt. A könyvnek, amely az 1780-ban született Cserei Farkas feljegyzés állítólag tartalmazza, de a mai napig nem sikerült nyomára bukkanni.

A Cserei-szövegben leírt szöveg fontos motívuma, hogy a győztes csatából visszatérő férfiak és az eléjük kivonuló hátrahagyottak együtt vonultak a templomhoz. Ennek az „emlékezete” a csíksomlyói búcsú: „ennek emlékezetire minden észtendőben azon a napon egybegyülvén odajönnek”, mégpedig nemcsak a székelyek, de a moldvai csángók is. Ez utóbbiakat a 16. században biztosan nem fenyegette az unitarizmus veszélye. Ráadásul elég valószínűtlen, hogy a fejedelem, öt évvel az 1562-es felkelés után, székelyeket küldjön székelyek ellen, ráadásul egy olyan területről, ahol csak mintegy évtizeddel később kezd el terjedni az unitárius vallás.

Összegezzünk: az ún. „Csíksomlyói búcsú” eredettörténet legendája meseszerű, kitalált sztori, a meg nem történt események kategóriájába tartozik. De vajon hogy jött létre a „hargitai csatáról” szóló elbeszélés, mi állhat a hátterében és milyen módon tartotta meg a közmegemlékezés, hogy a „csíksomlyói pükösdi búcsú egy győzelmi emlékünnep”?

Itt fontos megjegyezni: a kritikai gondolkodás híveinek el kell fogadniuk, hogy léteznek emberek, akik valóságként hisznek egy párhuzamos, meg nem történt valóságban. A csíksomlyói esemény, ha kitalált, ha nem, hagyománnyá vált, legalább 250 éve. Ugyanakkor érdemes lenne kutatni, hogy ez a széles körben elterjedt, kitalált és mesterségesen megalkotott hagyomány, amely a résztvevők hallgatólagos beleegyezésével, összekacsintásával történik, amelyre manapság már egy valós politikai projekt (Fidesz és a NER) identitástudata is épül és amely tény egyáltalán nem zavarja a benne részt vevőket, mivel önként utaznak lakóhelyüktől akár 1200 kilométert is vonattal, hogy elénekeljék a magyar himnuszt, hogyan tud működni a mai napig.

Kitalált vallási hagyományok, politikai élősködők

Az is nyilvánvalónak látszik, hogy a modern magyar nemzet megszületésével nagyjából párhuzamosan alakult ki ez a csíksomlyói kitalált hagyomány, amelyet az egyház vitt tovább: a magyar történelem nem bővelkedett győztes csatában az elmúlt fél évszázadban, ezért válhatott közös hitté és hagyománnyá egy mesterségesen megalkotott és kitalált győzelem hagyománya. Ne felejtsük el, ebben a korban rakják össze gondos kezek a Csíki Székely Krónikát is, amelyben a „székelység” őstörténetéről olvashat az olvasó. Természetesen a tudomány szempontjai alapján ez is csak egy hamisítvány, ugyanakkor tény, hogy a 19. században jelentkezett igény egy székely ősi múlt kialakítására.

De mi lehet a legvalószínűbb magyarázata annak az eseménynek, amely ma már Csíksomlyói Magyar Prideként vonult be a köztudatba? Történészek nem tartják kizártnak, hogy a 17. század végi tatárbetörésekkel és azoktól való megmenekülésekkel kapcsolatos. Később aztán a barokk vallásosság általános elterjedése szükségessé tett egy újfajta értelmezést, ez lett később a kitalált győztes csata „emléke”.

A modern magyar nemzet kialakulása után aztán az egyházi, felekezeti szempontot fokozatosan átveszi a nacionalista összetartozás érzése, különösen akkor, amikor „a magyarság” veszélyheyzetbe kerül. Ennek közvetlen eredménye az volt, hogy a „csíksomlyói búcsút” természetesen nem tartották meg minden évben: elmaradt az összejövetel az 1848/49-es Szabadságharc leverése utáni években, az 1919-es román hatalomátvétel és az 1949-es kommunista diktatúra idején is. Ennek bizonyítéka, hogy már 1864-ben nem csak mint egyházi ünnepről írnak, hanem „általános nemzeti ünnepnek” nevezik a búcsút.

„Ez a szép hagyomány” tehát egy 300 éves történet, amely vallási kezdeményezésre indult, de az elmúlt 150 és 70 évben a vallási motívumok helyébe a nacionalista, nemzeti összetartozást hangsúlyozták, amely 1990 óta már turbómagyar giccskeresztények Hángérien Vódsztákja. Nem lehet ott már ugyanis igazán vallási eseményről beszélni, ahol a gój motorosok is tiszteletüket teszik egy rendezvényen vagy ha az eseményt az Ultras Liberi is beharangozza. Csíksomlyó sajnos ma már nem más, mint, hogy sok magyar összejön és összefog egy közös célért – a Fidesz és csatolt szerveinek ipari méretű közvagyon lenyúlásáért imádkoznak.

 

2015. május 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább