Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Túlélés
Öreg Dezső
Nagyon megnyugtató volt tudomásul venni, hogy Szerbia elnöke rendszeresen követi az árak alakulását. Hogy beszélget az emberekkel, és megkérdezi tőlük, hogyan élnek. Tudja, hogy sokan szenvednek. Ezek az ő szavai. Azt is tudja, hogy a szegénység már évtizedek óta mintegy hétszázezer embert érint. Óriási gond ez – mondta a Vreme hetilapnak adott interjújában. Megoldást nem kínált, csak azt mondta: a tűrhetőség szintjére kell helyezni ezt a problémát.
Azt már kevésbé volt megnyugtató olvasni, hogy szerinte a térségben nem itt a legalacsonyabbak a bérek. Mert az árak és a fizetések közötti viszony határozza meg a bér értékét. És ebben a tekintetben már versenyben vagyunk a legszegényebbek csoportjában. Lefelé ívelő irányzattal. Mert éppen most fejeztük be a Nemzetközi Valutaalappal való újabb tárgyalás-sorozatot, amelyen a szőrösszívű pénzszakértők továbbra is ellenezték a nyugdíjaknak és a közszférában dolgozók fizetésének az emelését.
A nyugdíjas párti kormányalelnök viszont továbbra is kemény hangon fenyegette a kabinet pénzügyekkel megbízott tagjait, és követelte, hogy az ellátmányt hangolják össze a közszféra béreivel. A Valutaalap illetékese eközben azzal fenyeget, hogy májusban ismét jönnek, és akkor is ugyanerről a két témáról tárgyalnak. Mert a kormány hajlana a fizetések és a nyugdíjak növelésére. Az IMF szakemberei viszont úgy látják, hogy erre a szerbiai gazdaság képtelen. De azt is tudják, hogy közeledik – ahogy ők fogalmaztak – a választások előtti időszak. Ezzel magyarázzák, hogy a gazdasági miniszter, akinek pártja a közvélemény-kutatások szerint a parlamenti küszöb alatt van, már többször emlegette a béremelés lehetőségét. Az sem véletlen, hogy egyre gyakrabban nyilatkoztatják a jegybank kormányzóját, aki egyelőre hallani sem akar arról, hogy a devizatartalékon vásároljon szociális nyugalmat a politikusoknak. Mondom, egyelőre.
Egyelőre az államfő is úgy gondolja, hogy nem szabad azt költeni, amit nem kerestünk meg. Pedig a korábbi években bizony költöttük a privatizációs pénzt is. Most azt mondja az elnök: szó sem lehet az ország legnagyobb és legtöbbet érő vállalatának, a villanygazdaságnak a magánosításáról. Pedig egyesek biztos belekalkulálták annak az árát is a választások előtti időszak költségvetésébe. Az elnök elképzelése szerint a tartalékok csökkentésével lehetne növelni a foglalkoztatottságot és az életszínvonalat. Úgy látszik, hallgat rá a bankkormányzó, mert egy napra rá bejelentette, hogy azokban a bankokban, amelyek kedvező hitelt adnak a gazdaságnak és a lakosságnak, csökkentik a kötelező tartalékot.
Arról már senki sem beszél, hogy hazai forrásokból nem fog fellendülni a gazdaság. Hogy csakis friss külföldi tőke segíthetne rajtunk. Meg a munkaszokásokon való változtatás, a termékek minőségének a javítása, a kivitel növelése. Ez most nem téma Szerbiában. Most építünk: utakat, vasutat, hidakat. Erre kapunk pénzt külföldről. Bár éppen a héten függesztették fel a Horgos-Újvidék autópálya-szakasz építésére kiírt versenypályázat ügyében hozott döntést, amely szerint egy szerbiai cég nyerte a tendert. Mert a másik pályázó, egy horvát-szerb közös konzorcium fellebbezett, mondván: a szerbiaiak csaltak. Nem számították bele az árba a tervezett inflációt. Régi itteni szokás szerint ha megy, megy; ha nem, nem – felfogást élteti. Nem ment. Most nem nyitunk új pályázatot, hanem tárgyalásokon döntünk arról, ki nyeri el az építés jogát. Nem biztos, hogy ezzel hozzájárulunk az ország tekintélyének a növeléséhez. Mert így már könnyebb lesz kedvezőbb ajánlatot tenni, miután ismerem a vetélytárs számítását.
Döcög ez a átalakulás, döcög a demokrácia. Mint a nemzeti tanács irányítása alá helyezett magyar kisebbségi sajtó esetében, ahol most akarják megalakítani a Magyar Szó szerkesztéspolitikáját ellenőrző laptanácsot, mert egyesek szerint az újság az utóbbi időben a magyar közösséggel szemben megy. Mi lenne, ha az olvasóra, a magyar közösségre bíznák ennek megítélését? Vagy ez a közösség nem tud önálló ítéletet hozni? Mert buta? Vagy kiskorú?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >