Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Évfordulók
Öreg Dezső
„A Kárpát-medencén belül Szerbiában példamutatóan jó a nemzetiségek helyzete. Örömmel tapasztalom, hogy a magyarok élnek ezzel a lehetőséggel” – mondta a magyar köztársasági elnök vajdasági látogatásának már az első napján, arra utalva, hogy a szerbiai magyar kisebbség a választói névjegyzékre való kellő számú aláírás összegyűjtése után közvetlenül választhatja meg a Magyar Nemzeti Tanácsot. Namármost vagy a messziről érkezett ember látja szebbnek a dolgokat, vagy mi keressük a kákán a csomót, de az sincs kizárva, hogy európai szemmel nézve az övé az igaz. Akkor viszont nekünk rossz a szemmértékünk. Mindegy, most ünnep van, az idén Sólyom Lászlóval együtt ünnepeltünk, ünnepelünk.
Ezúttal más programot készített a szervező – a VMSZ –, mint tavaly, amikor máig nem kellően tisztázott okok miatt elmaradt az államfő március 15-e kapcsán tervezett látogatása. Mindegy, most ünnep van. Kaptunk sok szép magyar bókot: „A délvidéki magyarságban megvan a hűség, az elszántság és az akarat arra, hogy közösen folytassuk Szent István-i örökségünket.” Tanácsot: „A hazaszeretet nincs országhatárokhoz kötve.” „Az integrálódás nem csaphat át asszimilálódásba.” „Olyan körülmények legyenek, olyan jogrend legyen, olyan európai viszonyok legyenek, amelyekben még kevésbé fontosak az országhatárok.” Bátorítást: „A magyar nemzet egysége nem attól függ, hogy hol húzódik éppen az országhatár.” „Az anyaország nem hagyja cserben azokat a magyarokat, akik az anyaországon kívül élnek.” Vallomást: „Fájdalmasan hordozom azt a sebet, amelyet a népszavazás okozott önöknek és a határon túli más nemzetrészeknek.”
Tehát ahogy ez a nemzeti ünnephez illik: büszkeség, méltóságtudat, lelki támasz, nemzeti önérzet, sőt egyeseket biztos egy icipici felsőbbrendűségi érzés is eltöltött, eltölthetett. Valahogy úgy, mint annak idején, amikor Antall József azt mondta, ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke. Szóval tele a lelkünk.
A véletlen úgy hozta, hogy a magyar államfő látogatásának kezdete egybeesett Đinđić miniszterelnök meggyilkolásának az évfordulójával. Március 12-e már évek óta alkalom arra, hogy Szerbia bizonyos formában szembe nézzen önmagával. Évek óta hallhatjuk a mi lett volna, ha... típusú fejtegetéseket főleg azoktól, akik kihullottak abból a csapatból, amelyet Zoran Đinđić gyűjtött maga köré. Többségük maradt a politikában. Vannak, akik a mostani kormányt erősítik, vannak, akik ellenzékből bírálják azt, ami a Boris Tadić vezette politikában nyilvánul meg. Ami, lehet, hogy a néhai miniszterelnök gondolatára épül, de ezt nagyon nehéz felismerni. Mert ugye, annak is már négy éve, hogy a hágai börtönből koporsóban szállították haza Slobodan Miloševićet, Đinđićnek és az akkor Szerbiában demokratikusan gondolkodóknak a legnagyobb ellenfelét. Most a szocialisták a demokraták legfontosabb koalíciós partnerei. A pillér, amelyre támaszkodnak. A mankó, amely irányít. Közben a miniszterelnök meggyilkolása óta elmúlt hét év, melynek során voltunk Európa-barátok, Európa-szkeptikusok, Amerika-ellenesek, oroszrajongók, NATO-semlegesek. Hogy a tavalyi évet azzal zárjuk, bejutottunk az Unió előszobájába. Hogy az ideit azzal kezdjük, Koszovó miatt kiléphetünk ebből a belépőből. Ez merőben eltér Zoran Đinđić határozottsától, helyzetfelmérésétől, döntéseitől. Pedig a mostani hatalom, a polgári és az egyenruhás is nagyjából egy ember kezében összpontosul. Nagyjából. Akinek a döntéseit azért döntően befolyásolhatják a szövetségesek a trónon. Akiknek követeléseik vannak meg mohó étvágyuk. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Đinđićnek arra a gondolatára, hogy „a politikai döntések meghozatalakor az embert az vezérelje, jó vagy rossz-e a határozat, ne pedig az, hogy népszerű-e”, már csak az újságírók emlékeznek. Egyesek. Közülünk sem mindenkinek működik magától az esze. Vannak, akik szeretik, ha súgnak nekik. És vannak, akik szeretnek súgni. Mert úgy tartják, hogy az újságíróknál „az egyensúlyteremtés, a kidolgozatlan nemzeti- és médiastratégia nélkül rendkívül nehéz, hiszen az újságíró csak a saját tapasztalatára, szakmai felkészültségére és erkölcsi felelősségére támaszkodhat” – ahogy a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének Elnöksége fogalmazott. Bevallom, eddig én is azt hittem, hogy a sajtótörvénnyel és az újságírói kódexszel, ésszel és nyitott szerkesztéspolitikával párosítva ennyi elegendő is. Hogy a politika és az újságírás két külön szakma.
Tévedtem?
Kommentek
Egy gondolat ehhez a frappáns és élvezetes íráshoz.
Március 14-én azaz tegnap tartották Szabadkán a VMSZ központi ünnepségét a Népkőrben. Szüleimmel már hat előtt megjelentünk, húsz méterre voltunk a bejárattól, de csak meghívóval lehetett az épületet megközelíteni. A beharangozott "Sólyom László megkoszorúzza a Kossúth szobrot", az stimmel. Öt másodpercre láttuk is messziről az államfőt mielőtt bement, az ezekszerint zárt körű idézőjelben központi rendezvényre.
Múlt évben még a Népkőr előtt, szabad hozzáféréssel ünnepeltünk, idén zárt ajtók mögött emlékeztek meg a meghívottak.
Hatra értünk ki, de fél hétkor már a híradót néztem, otthon.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >