2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Zsírosparaszti gőg és nemzeti rezervátum

Zsírosparaszti gőg és nemzeti rezervátum

Hiába tűnik el a NER, felnőtt egy generáció – legalábbis azokban a családokban, ahol nem volt elég nyugati és demokratikus ellenanyag - abban a tudatban, hogy helyes dolog rasszistának, nacionalistának lenni, helyes dolog az etnicizmus, a homofóbia, a pogány részvéttelenség és a zsírosparaszti gőg, hogy a biztonság egyetlen záloga a világtól elfordult nemzeti rezervátum. Ez a mentalitás nem fog egyik napról a másikra eltűnni, hacsak nem követi a NER bukását valamilyen átfogó mentálhigiénés és rekreációs program, amire igen csekély az esély.

"Az életben annyi jó dolog van, a világon annyi kedves, kíváncsi, tájékozott ember, annyi nyitott gondolkodású, toleráns ország, hogy inkább oda megyek, ahol jó lenni. "

Péterfy Gergely író, akit évtizedek óta ismerek, Itáliába tette át a székhelyét, megkérdeztem tőle, mi motiválta erre.

- Miért költöztél Olaszországba?

- Magyarországnak - legalábbis abban a formában, ahogy megismertük a nyolcvanas évek végén, kilencvenes években, és ahogy olvasmányaink alapján korábbi állapotait rekonstruáltuk – vége van. Hosszú folyamat vezetett idáig és ez a folyamat nem volt szükségszerű. Hatalmas veszélyben volt Magyarország, hiszen a soknemzetiségű, dinamikus nagyvárosait Trianonnal elvesztette, a holokausztban megsemmisítette a zsidóságát, a kommunizmusban pedig a polgárságát, így aztán többé-kevésbé városok és polgárság nélkül érte el a kilencvenes éveket és indult el újra – történelme során sokadszor – a nyugatosodás, polgárosodás és a városiasodás felé; ez akár most is tarthatna, ahogy tart Csehországban, Szlovákiában vagy Romániában vagy a balti országokban meg pláne; a NER viszont ezt a folyamatot megállította és az országot egy keleti típusú, mezőváros-szellemiségű despotaállammá gyúrta át, amit azért tehetett meg, mert mind a nyugatosodás, mind a polgárosodás, mind a városiasodás, tehát úgy nagyjából minden, ami a demokráciához szükséges, csak egy vékony réteget érintett és nem volt elég polgártársunk számára létfontosságú. Az oligarchákra, nacionalista propagandaértelmiségre és alacsonyan képzett, világtól elzárt és ideológiailag dresszúrázott munkavállalókra oszló társadalmi szerkezetben elég kevés helye van annak a fajta nyugati szellemű független entellektüelnek, amilyen vagyok.

- Rosszul érezted már magad ebben a közegben?

- A közbeszédet, az utcát, a boltokat, az iskolákat a kocsmákat, úgy általában az egész társadalmat elöntő agresszió, mogorvaság, türelmetlenség és közöny mérgezővé teszi a hétköznapokat, a toxikus közegben egyszerűen fizikailag rosszul érzem magam. Aprócska mikrovilágok vannak csak, ahol fel lehet lélegezni, néhány utca, magánlakás és könyvesbolt. Az életben annyi jó dolog van, a világon annyi kedves, kíváncsi, tájékozott ember, annyi nyitott gondolkodású, toleráns ország, hogy inkább oda megyek, ahol jó lenni. Hiába tűnik el a NER, felnőtt egy generáció – legalábbis azokban a családokban, ahol nem volt elég nyugati és demokratikus ellenanyag - abban a tudatban, hogy helyes dolog rasszistának, nacionalistának lenni, helyes dolog az etnicizmus, a homofóbia, a pogány részvéttelenség és a zsírosparaszti gőg, hogy a biztonság egyetlen záloga a világtól elfordult nemzeti rezervátum. Ez a mentalitás nem fog egyik napról a másikra eltűnni, hacsak nem követi a NER bukását valamilyen átfogó mentálhigiénés és rekreációs program, amire igen csekély az esély.

- Értem, egyet is értek. Milyen otthon Itália?

- Kétlaki életre rendezkedünk be, az időnk nagy részét Olaszországban töltjük, de járunk Magyarországra is, digitális nomád életre álltunk át. Itáliában kedvesség van és derű, nem szikrázik a levegő a haragtól és nem izzik a lelkekben a gyűlölet - vagy legalábbis nem ez a lélek állandó állapota. Ott is van persze minden, a seggfejség világjelenség, de legalább nem hivatalos állami politika és nem kötelező tananyag.

- És gazdag a halaspult is.

- Arról nem is beszélve.

- Mi lesz az olvasókkal?

- Az a sok tízezer ember a bizodalmam, akik olvassák a könyveim és akik nyitottak arra, amit beszélek: ők az én Magyarországom. Köztük vagyok otthon. A magyar nyelv és a magyar irodalom akkor is megmaradt, ha az ország elszegényedett és elnéptelenedett. Ha ez száz előfizető, mint a Nyugaté volt, akkor annyi. És amíg magyarul olvasunk és írunk, mindig van remény.

Vakmajom

 

2021. április 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább